Ritka alkalom volt akkoriban egy levelezési nagymesterrel játszani. Sanyi bácsi nagy szaktekintélynek számított a "szakmában". A Magyar Sakkéletnek alig akadt száma amelyik ne hozta volna valamelyik szép játszmáját.

Valamikor réges-régen így állt föl az éltáblákon a Debreceni Spartacus: Filep Tibor, Kovács Lajos, Brilla Bánfalvi Sándor, Török Béla... Ők voltak a mesterek.

Ünnepnapszámba ment ellenük eredményt elérni.

Nagyon megvoltam elégedve a 32.Vd3 lépésemmel, s nagyon bosszantott utólag, hogy a sima 39.Vxc6 helyett az ellenfél vezérét jobb pozícióba hozó Vc8-at léptem meg és... így a pontnak csak a fele lett az enyém. Persze ezt a félpontot, a remit, a játszma előtt boldogan aláírtam volna...