– Szerda este érkezett haza Moszkvából. Miként mondta, hulla fáradtan, ezért egy nap türelmet kért. Kialudta magát?
– Olyan történt velem, ami utoljára talán gyerekkoromban, már tíz órakor lefeküdtem, még a Real Madrid és a Barcelona kedvéért sem tudtam ébren maradni. Sakkban az orosz csapatbajnokság olyan, mint futballban a Bajnokok Ligája. Pihenőnap nélkül hét nagyon kemény partit játszottam a Malahit színeiben, többek között Karjakin, Griscsuk és Shirov társaságában, s brutálisan elfáradtam.

– Portisch Lajos említette egyik beszélgetésünkkor, a jó versenyeredményeihez az is hozzájárult, akármilyen izgalmas játszmát vívott, még vereség után is gond nélkül tudott kilenc órát mélyen aludni, s így frissen várta a másnapi partit. És ön?
– Sajnos én ezt nem mondhatom el magamról, bár a sakk is megváltozott az elmúlt évtizedekben. Nagyobb a tempó, számítógép segítségével készülünk, ami soha nem fárad el… Így a sakkozók is szinte örökös készenlétben, stresszben élnek. Lajos valóban az egyik leghiggadtabb sakkozó, akivel valaha is találkoztam, de a mai sakkban talán már ő sem tudná nap mint nap átaludni az éjszakákat.

–  A szerzett Élő-pontoknak köszönhetően újra bekerül az első húsz közé a világranglistán. Tavaly viszonylag keveset és nem túl jó eredménnyel versenyzett. Tudja az okát?
– Az előző évben jelentős mértékben lekötötte az erőmet, hogy Anandot szekundánsként segítettem, amit persze cseppet sem bánok, nagy élmény és megtisztelő lehetőség volt. Június végén Grand Prix-verseny Kínában, júliusban a szokásos dortmundi torna, szeptemberben sajnos, szintén szokásosan gyors kiesés a Világkupán, utána másfél hónap intenzív munka Ananddal, a vb-döntő, végül Rodoszon az Európa-kupa. Örültem, hogy túléltem, idén nem tervezek ilyen sűrű programot.

– Idén is segít Anandnak a Carlsen elleni visszavágón?
– Ez szigorúan titkos kérdés, amiről nem beszélhetek, ahogy a tavalyi döntő után sem tehettem.

– Azt csak értékelheti, hogy Anand kivívta a jogot a visszavágóra. Önt is meglepte a sikere?
– Cseppet sem. Pontosan tudom, milyen munkát végeztünk el a tavalyi döntő előtt. Nem Vishy felkészültségével volt gond, hanem a mentális állapotával, talán nem hitt kellőképpen a győzelemben. Utána sokáig rágódott, hogy egyáltalán részt vegyen-e a világbajnokjelöltek versenyén. Amelyet éppen azért nyert meg, mert lelki teher nélkül, nem az első helyért, hanem a becsületéért sakkozott.

– Képesnek tartja Anandot a visszavágásra?
– Abban biztos vagyok, hogy az idei meccsük sokkal szorosabb lesz, mint a tavalyi, amit már önmagában az a tény érdekessé tesz, hogy Karpov és Kaszparov vetélkedése óta nem volt visszavágó a világbajnoki címért.

– Anand tíz évvel idősebb önnél. Erőt merít a sikeréből, hogy még ön sincs lekésve semmiről?
– Bennem továbbra is óriási a motiváció, amit a közös munkánk csak megerősített. Ugyanakkor a realitásokkal is tisztában vagyok. Előbb vissza kell kerülnöm az első tíz közé a világranglistán, ami nem lesz könnyű. Az is csak nehezíti a helyzetemet, hogy Magyarország, be kell látni, már nem sakknagyhatalom. Nem rendezünk komoly tornákat, s így a magyar játékosokat sem hívják máshová előszeretettel. Ezen a helyzeten lendíthet a kormány háromszázmillió forintos támogatása, ami, csak remélhetem, hosszú távú terv jegyében fogant. A következő világbajnoki ciklusban természetesen szeretnék ismét játszani, ennek érdekében a Grand Prix-sorozatban kellene jól szerepelnem.