A Belgium-Egyesült Államok vb-nyolcaddöntőt Brazíliavárosban néztük meg a tévétorony alatti téren. Amíg az apák a meccsel voltak elfoglalva, addig az 5-6 éves gyerekek a téren fociztak. Amikor vége lett a hosszabbításban eldőlt nyolcaddöntőnek, és a szülők elindultak volna haza, muszáj volt még maradniuk, mert a srácok hisztizni kezdtek. Nem focizták ki magukat a két óra alatt...
A teljes cikket ITT olvashatod el.
---------------------------------------------
Ahhoz, hogy igazán jó legyél valamiben, kell ahhoz a valamihez földöntúli, szenvedélyes ragaszkodás. Abból a valamiből soha semennyi nem elég. Azt meg kell kapnod, ha nem kapod meg harcolsz érte. Aki nem adja meg neked, annak tudnia kell, - kellene - hogy Téged önmagadtól foszt meg. Épp most veszi el Tőled a jövődet. A lehetséges valakiből senkivé degradál.
Nem a foci VB ad ennek a szösszenetnek aktualitást, hanem a napokban befejeződött Magyar Korosztályos Sakkbajnokság.
Sokan hiszik azt, hogy valami véget ért. Nagyot tévednek Ők, mert semmi nem ért véget, sőt a munka csak most kezdődik el a legjobbak részére, már aki és a szüleje hajlandó rá, annál kezdetét kell venni az intenzív napi 6-8 órás végeláthatatlan, képző, felkészítő munkának. Senki sem hiheti azt, hogy a nyarat ellazsálva a magyar bajnoki arany, vagy ezüst és bronzéremmel a tarsolyában Ő lesz a VB, az EB vagy az Uniós bajnokság esélyese.
A csiszolatlan gyémántokat csiszolni kell, különben értéktelenek maradnak. A csiszolás nem más, mint a rendszeres és egyre növekvő mennyiségű és minőségű, a gyermek tudásszintjéhez igazított munka.
A minőségi, személyre szabott munkát nem lehet letudni sakktáboroknak nevezett csoportos bohócoskodással, amibe amúgy a sakkoktatás is belefér napi 2-3 órába, ám a hisztit nem a sakkozás hiánya, hanem az egyéb játékok elmaradása váltja ki.
A zsoldosoknak a zsold a lényeg, egy sakktábor biztosan többet hoz, mint egyetlen gyerek hónapokon, éveken át tartó napi 6-8 órás felkészítése.
A sakkszövetség, a tehetséggel megáldott gyerekek szülei és a mecénások nem nézhetik tétlenül a jövő csillagainak korai porba hullását.
Az említettek közül az elsőé az egyetemleges felelősség a magyar sakksportért, sakkozóink sikeres szereplésért a sakktehetségek képzéséért, menedzseléséért.
Az elmúlt évek azt bizonyították, hogy bőven van teendő ifjúsági sakkozóink képzése, megbecsülése, menedzselése terén.
A mennyiségi szemléletet fel kell hogy váltsa a minőségre törekvés, mind a kiválasztásban, mind a munkában.