A szerencse forgandó. Ez lehetne a mottója jelen állásunknak. Nem akárki és nem akárhol produkálta a diagramon látható pozíciót. A játszó Polgár Judit volt, a helyszín a tromsői olimpia. Mondhatjuk, hogy ezen a játszmán, ezen a ponton múlott az olimpiai ezüstérem és az azután járó tisztes jutalom. Ez az állás - ott Judit a gyalogot már előre tolta g3-ra - megtalálható életrajzi trilógiájának harmadik kötetében a 381. oldalon.

Szövegkeret az álláshoz: Felette: "És ahogy az első kötetet a taktikai trükkökkel foglalkozó fejezettel kezdtem, illő, hogy utolsó versenyemről is egy taktikai trükkel fejezzem be a trilógiát."

Alatta: "Ellenfelem, a venezuelai Andres Guerrero éppen meglépte a 33,g3-at. Megtalálod a forszírt nyerést?"

Az én kérdésem: Hogyan tovább világossal?

Mint látod sötét vesztésre áll, állása teljesen reménytelen, itt már csak azt lehet várni, hogy az ellenfél megbolondul, vagy meghal a tábla mellett... érdemes várni... történnek csodák...

Tanulság: Mi, amatőr sakkozók ne borongjunk amiatt, hogy nem sikerül hibátlan nyerő partikat alkotnunk. Merjünk büszkék lenni egy-egy szép kombinációnkra, egy elég jó menetű játszmánkra és merjük publikálni azt az abban megnyilvánuló esendőségünk ellenére is.