Nem is értem, hogy mit ünnepelünk a születésnapon, hiszen az nem más, mint az időmúlásának jelzője. Minél távolabbról kell visszanéznünk, annál közelebb kerülünk az elmúláshoz. Úgy nő meg a számvetés jelentősége a célokhoz képest. Ám a visszatekintés, az eredmények felidézése sem más, mint latyakká silányult hópelyhek álmodozása hajdani csillagformájukról... Az, hogy volt hónap amikor az év mindennapjára jutott legalább egy bejegyzés, volt nap, amikor a sakktábla mind a 64 mezejére került feladat, nem más, mint út köve, amin jár az utánunk tóduló ifjúság.   Az út sorsa pedig: jó esetben letapossák...