Ne áltassuk egymást Barátaim, a tehetségnek be kell robbannia a sportágába. Ha ezt nem teszi, akkor nem tehetség, akkor nem csillag, csak szürke eminenciás, aki rengeteg munkával fölé nőhet a munkát elhanyagoló tehetségnek. A tehetségnek belső késztetéséből adódóan élni-halni kell a sportágáért, legyen az sakk, vagy bármi más. Ez a belül lobogó, olthatatlan tűz adja meg a sportág befogadásához és gyakorlásához nélkülözhetetlen, akaratot, elszántságot, szorgalmat, koncentrációt. Az edzésen az "odafigyelés", az alapja a leadott anyag befogadásának.  El lehet lötyögni az edzést, lehet közben bambulni, másra gondolni, gondolatban elkalandozni és "üres" aggyal távozni. Az még nem működik, hogy a tudást tölcsérrel öntjük a nebuló fejébe, azt neki kell beszippantania, ha nem teszi nincs az edzésnek hatékonysága. Egy foglakozás helyett öt-tíz telik el egy egységnyi anyag "átvitelével". A mai fiatalok előtt az ismeretanyag letérdepelve könyörög a befogadásért. Csupán az egér kurzorát kell jó helyre irányítania és már nyílnak is a kapuk és tódulhat be az érdeklődő agyába az előre lépéséhez szükséges információ, ami majd ott tudássá érlelődik.

Majd elfelejtettem megemlíteni, hogy sportágunkban a sakkban, a tehetségesnek mondott ifjakat "személyi edzők" segítik, tanítják és már a 8-10 éves gyerekeket ellenfeleikre készítik fel.

Valamikor réges-régen, amikor még az istállókban olajmécses, a szobákban - javarészt abban az egyben, ahol együtt élt-aludt a család - petróleumlámpa fénye pislákolt. Nos, ezekben az időkben tanultam én a betűvetést, az olvasást. Jól gondolod, hogy akkor nem volt villany, úri luxus volt az a városi emberek luxusa. Ebből a fényből nem esett mindenkire egyformán. Kedves Barátom ez időben azért nem ment vissza sakkedzésre, mert füzetet kellett volna vinni és erre nem volt pénze a családjának!

Mivel nem volt villany, nem volt televízió, lemezjátszó, rádió is csak telepes, egy utcában, jó ha volt egy!

Internetről még a mesékben sem olvastunk, telefon csak a laktanyában, a többieknek maradt a postai távírda. Sem okos, sem buta telefonok, sem számoló, sem számítógépek nem puhították fel az agyunkat.

Innen, ebből a világból 14 évesen ugrottam át a nagyváros rengetegébe és kerestem egy helyet magamnak, ahol otthon érezhettem magam. Ez a kis ficak volt a sakk, aminek a lépéseit 13 évesen ismertem meg. Idebújtam, ha bánat ért, idefutottam örömömben. A hétvégi kollégiumi társaimmal vállalt vagonkirakásokkal keresett pénzemből vettem meg sakk-könyveimet. Megnyertem az osztály, az iskola, a kollégiumi bajnokságokat és a fene sem foglalkozott velem, mígnem egy 1969-es OTSH rendelet, ifiket rendelt az NB-s csapatokba. Ekkor igazolt le a Debreceni Vörös Meteor. Úgy játszottam az NB-I-ben, hogy előtte egyetlen versenyjátszmám sem volt. Az óra kezelése és a lépések írása komoly kihívást jelentett. Gyakran rúgtak bele a székem lábába, hogy vegyem már észre: nem kezeltem az órát és a ravasz ellenfelem addig nem lép, míg "át nem ütöm" azt. Azért, hogy gyakorlatot szerezzek e-téren elindított az egyesületem a városi bajnokság sorozatán. Innen az oklevelek, majd a továbbjutás a városi abszolút döntőre, a vidéki döntőre, ami az országos bajnokság elődöntője volt és az országos ifidöntőre, ahova már nem mehettem el, mert a "Haza védelme" előbbre való volt felettesem szerint. Azután jött a munka világa, a nősülés, a gyerek és a sakk maradt szabadidős tevékenység, amiből később oly kevés volt, hogy néhányszor abba kellett hagynom a versenysakkot, de amikor volt egy kis időm, akkor elvégeztem az edzőképzőt, a bírói tanfolyamot, megszereztem az FM minősítést és néha-néha részt vettem egy-egy versenyen is.

Amikor azt hallom, hogy könnyű a nagy nemzeteknek, mert nagy a merítési lehetőség, és hogy minél több futballakadémista kell, mert a sokból kerül ki a kevés jó, akkor csak legyintek a bolondokra... 

Nem a mennyiség kell, hanem a minőség!

Nem a sok tehetségtelen rendkívül költséges kipróbálására, képzésére van szükség, hanem azokra, akik észreveszik a tehetséget a gyermekben, csak ezután jön, csak ezután lép(ne) életbe a mindent a tehetségért rendszer, ami nincs. Márpedig ha ez a láncszem kiesik, akkor elvész a tehetség...

Elveszett régen is, elvész most is...