Flesch Jánosról két dolog jut rögtön a korombelieknek eszébe: az 1960-ban felállított vakszimultán világrekordja és az olvasmányos könyvei.

Épp előttem a „Sakkvilágbajnokság 1976 Manila-Biel” című könyve, amit annak idején 97 Ft-ért vásároltam meg, mai antikvár ára: 1980 Ft.

„A 60-as évek közepén 1 forint 30 fillérbe került például a lencsefőzelék szafttal, és plusz 30 fillér volt hozzá egy szelet kenyér.” Így emlékszik Rigó János.

Az 52 táblás, azóta is megdönthetetlen budapesti vakszimultán világrekordot a 27 éves mester 13 órányi agymunkával tudta le. Eredménye: 31 győzelem, 3 vereség és 18 döntetlen.

Egy állás a vakszimultánról - világos lép

A világbajnokok közül Aljechin állított fel világrekordot: 1924-ben 26 fővel játszott.

Érdekesség, hogy egy bizonyos FM Marc Lang – 46 táblán játszott vakszimultánt 2011-ben – napjainkban az 1969-ben született németnek 2309 az élőpontja.

Ha már a szimultán érdekességeknél, világrekordoknál tartunk, akkor tegyünk említést a „látó” szimultán csúcs(ok)ról:

Ehsan Ghaem Maghami, kilencszeres iráni bajnok rekordja döbbenetes: 2011 02 - 08-09 között Teheránban a Shahid Beheshti egyetem sportcsarnokában, egyszerre 604 táblán játszott, ezzel világrekordot állított fel. Az eredmény: 580 győzelem, 16 remi és mindössze 8 vereség.

A hölgyek közül a mi Polgár Zsuzsánk, exvilágbajnoknőnk 2005-ben 326 táblán játszott. Eredménye: 309 győzelem, 14 döntetlen és 3 vereség.

Ennyi érdekesség után jöjjön egy anekdota ami megvillantja Flesch János vagányságát: 

Mi, egykori NB-I-esek ismerjük a sztorit, tudjuk az ellenfél nevét. A történet végét én úgy ismertem, hogy kivette a bőröndből a gondosan becsomagolt szendvicsét :-) Ez a lényegen, a csibészségen mit sem változtat.   

"Réges-rég az NB I-es csapatbajnokságon Flesch egy olyan nagymestert kapott ellenfélnek, akitől tartott kissé, ezért még a parti kezdete előtt felhívta telefonon, hogy neki el kell utaznia egy versenyre, vasárnap szeretne egy gyors döntetlent játszani az indulás előtt. Sosem kérne ilyet, hogy remizzenek, de most fontos lenne számára, hogy a csapatban a szerződése szerinti kellő számú játszmája meglegyen, viszont végigjátszani nem tudná a partit. A nagymester sajnálkozott, szívesen megtenné, de hát ez csapatverseny, nem egyéni, sajnos most nem tehet ilyen engedményt. Nyilván ezután nem is készült Fleschre.

Eljött a vasárnap, és a ravasz Flesch megjelent egy nagy bőrönddel görnyedezve. Megint döntetlent ajánlott, persze sikertelenül. Elkezdődött a küzdelem. A másik nagymester az óráját nézte, mikor megy már Jancsi. Egyszer aztán a ravasz Flesch kezdett előnybe kerülni. A másik nagymester erre felajánlotta neki a döntetlent, hogy most már menjen, ne késse le a repülőgépet. Legnagyobb meglepetésére Flesch visszautasította, és hatórás küzdelemben megnyerte a partit. „De hát most elment a repülő?” – kérdezte a parti után. „ Kis csacsi” – mondta a ravasz Flesch, azzal kinyitotta a „nehéz” bőröndöt: tökéletesen üres volt."