El kellene gondolkodni azon, hogy a világ gazdag országai, vagy vagyonosai miért nem kapkodnak a sakkolimpia rendezésért - miért egy ilyen csóró országra hagyják ezt az "exkluzív" rendezvényt?

Tényleg akkora országimázs növekedést jelent a sakkolimpia, mint ahogy a rendezvény támogatói sugallják? Vagy egyéni motiváció áll az "elszántságuk" mögött?

Álljon itt egy érdekes adat - ennek beszerzésére volt pénze a szövetségnek: "A lakosság 83,7 százaléka támogatja, hogy Magyarország sakkolimpiát rendezzen 2024-ben - derült ki a Magyar Sakkszövetség felkérésére a Századvég Alapítvány által elvégzett kutatásból"

Ez az adat azt hívatott bizonyítani, hogy a magyar lakosság több mint 83,7%-a tudja, hogy Magyarország 2024-ben sakkolimpiát rendez - Érdekelne, hogy a megkérdezettek hány százalék volt ellene, és hány % volt bizonytalan. Az én felmérésem alapján 10 megkérdezettből 2 embernél lényegesen többnek fogalma sincs arról amit a kimutatás tényként közöl.

Mi az, hogy támogató? A szavakkal fogmosónak büdös marad a szája - ebből fakadóan a támogatónak sem elég szavakkal támogatni, bele kell állni a rendezvénybe anyagilag is -  Lehetne magánember és vállalati támogató: vas, bronz, ezüst és aranyfokozatú - 1-3-5-10 millióval magánszemélyként és ennek 10x-esével vállalatiként.

Nem az állam - a magyar emberek - pénzének elverésében kellene jeleskedni - hanem támogatni kell a legtehetségesebb fiatal sakkozókat, létre kell hozni a Magyar Sakkakadémiát - Meg kell teremteni a sakk életpálya modellt - aminek lényege a válogatott játékosok egzisztenciális biztonsága - Ideje lenne törődni (különös tekintettel a vészterhes időre, melyben élünk) a valamikori élvonalbeli, magyar bajnokság döntőjében játszó idős 70-80 év feletti  egykori sakkversenyzőkkel.

A tenisz szövetség elnöke Lázár János arról beszélt, hogy nem tervez sem látvány beruházást sem látvány rendezvényt, elsőrendű feladatának a tehetséges fiatalok számára a képzés biztosítását tartja.

A sakkszövetségnél, Szabó Lászlónál ez mintha szóba se jönne, nála a látvány a fontos, a sakkolimpia... A szövetség kasszája nemcsak kiürült, hanem adósságtól terhes. A pénz nélküli szövetségben teljes a káosz: Szabó egyik keze megszervezi a fiatalok korosztályos bajnokságát, a másik keze, a legtehetségesebb fiatalokért felelős szövetségi szakember, pedig nem ajánlja ezen a versenyen való részvételt tanítványainak.

Szabó a választási nyerést hozó 64 pontból mára már csak kettőbe kapaszkodik: Polgár Judit "szoknyájába" és a bődületes költségeket felemésztő tömegrendezvénybe: a sakkolimpiába.

Az elnökkel kapcsolatban néhány közmondás jut a sakk-kedvelők eszébe: Nem lehet egy seggel két lovat megülni, Sokat akar a szarka, de nem bírja a farka, Üres kamarának bolond a gazdasszonya.