Ha szeretnél többet tudni rólam - Vadász-Tari Nóra cikke ITT- hozzá segít ehhez
2021.04.22. 14:06
„A sakknál jóval többet szeretnék tanítani”
Törekvései túlmutatnak a fekete-fehér táblán, a sikerhez vezető utat jól kamatoztatható életleckékkel igyekszik kikövezni tanítványai előtt. Interjú Balogh Sándor sakkmesterrel.
Balogh Sándor nemrég azzal kereste meg a Hajdú Online szerkesztőségét, hogy szívesen segédkezne egy sakkrovat létrehozásában. Miután a Netflix sikersorozata, A vezércsel (The Queen's Gambit) nyomán új lendületet kapott és számos lelkes amatőrrel gazdagodott a sportág, úgy gondoltuk, olvasóink körében is népszerűségre tehet szert. Portálunkon azóta hetente több alkalommal jelennek meg friss feladványok, amelyek egytől egyig Balogh Sándor nevét fémjelzik. A mestert többek között arról kérdeztük, milyen szerepet tölt be az életében a sakk, és hogyan segítheti a sokadvirágzását élő táblajáték a felnövekvő generációk szellemi fejlődését.
Kései szerelem
Már 13 éves volt, amikor megtette első lépéseit a sakktáblán, ám a sportág viszonylataiban már ekkor túlkorosnak számított. – Kamaszkoromig táblát sem láttam. Hetedikes voltam, amikor édesapámtól kaptam egy sakk- és malomkészletet, amivel baráti körben ő maga is szívesen játszott. Az első próbálkozásom hamar kudarcba fulladt, csúfos vereséget szenvedtem. Miután jól kibőgtem magam, elbaktattam a nagykereki könyvtárba szakirodalmat szerezni. Sakk-könyv sajnos nem akadt, de látván a bánatomat, a könyvtáros előkotort néhány régi Népszabadságot, a hétvégi lapszámokban ugyanis volt sakkrovat. Ezeket kezdtem böngészni, de csak fokozták a zavaromat: sem a betűk, sem a számok nem stimmeltek. Időbe telt, mire rájöttem, hogy az újságban nem királynőt jelölnek, hanem vezért, és ló vagy csikó helyett a huszár megnevezést használják – elevenítette fel gyermekkori emlékeit Balogh Sándor, aki ezután autodidakta módon merült el a sakk rejtelmeiben. Mint mondta, egyetlen emberfia sem volt a faluban, aki segíteni tudott volna neki. Amit magától kikövetkeztetett, az tette ki az összes felhasználható tudását, nyolcadikosként mégis veretlenül nyerte meg az iskolai bajnokságot.
Hamarosan Debrecenbe sodorta az élet, megkezdte tanulmányait a Bethlen Gábor Közgazdasági Szakközépiskolában, ahol közel négy év telt el anélkül, hogy bárki felfigyelt volna a sakk iránti vonzalmára és affinitására. Utóbb mégis mérföldkőnek számított, hogy éppen az a Filep Tibor lett az osztályfőnöke, aki ekkor a térség egyik legjobb sakkozója és mestere volt. Sándor ugyanis érettségizőként az ő jóvoltából került be a Debreceni Vörös Meteor élvonalbeli csapatába, miután az Országos Testnevelési és Sporthivatal kötelezővé tette az ifi játékosok szerepeltetését az NB I.-ben. Addig egyetlen versenyjátszmát sem játszott, mégis pozitív mérleggel zárta az első szezonját. – Ezután javasolták, hogy induljak a városi bajnokság versenysorozatán, ahonnan egészen a vidéki döntőig és az országos ifjúsági bajnokság döntőjéig jutottam, az utóbbiról végül a kötelező katonai szolgálat miatt maradtam le. Innentől szinte repült az idő, 10 év az NB I.-ben, majd 30 év az NB II.-ben – elevenítette fel. „Munka, szorgalom, akarat és elszántság nélkül mit sem ér a tehetség.” Mindeközben megszerezte a FIDE-mesteri címet, az erről szóló oklevelet azonban több mint 18 évig nem igényelte meg. Úgy volt vele, nem a papír a lényeg. Végül egy növendék pimasz beszólása miatt gondolta meg magát. – Az egyik tanítványomat bejuttattam a Kossuth Lajos Gimnáziumban tartott szimultánomra, hogy ismerkedjen leendő iskolájával. A rendezvény után a gyerek megjegyezte, hogy „Sanyi bácsit mesterként mutatták be, pedig nem is az” – mesélte nevetve, majd hozzátette, célt ért a megjegyzés, és végül megkereste a Magyar Sakkszövetséget a címét igazoló dokumentum kapcsán. Egykor otthonában fogadta a tanítványait az 1980-ban edzői oklevelet szerző FIDE-mester, ám manapság Skype-on zajlanak a tréningek. – Ennek egyik oka a koronavírus-járvány. Másrészt így a szülőnek is praktikusabb, hiszen nem kell elhozni, majd hazavinni a gyereket. Az online edzések hátránya azonban, hogy így „nem minden jön át”. Nagy kihívás elérni, hogy a külső ingerek ne tereljék el a gyerekek figyelmét, a saját otthoni környezetükben ez még problémásabb. A másik nehézséget a változáshoz való alkalmazkodás jelenti, hiszen a sakkban minden lépésnél változik az állás – hangsúlyozta Balogh Sándor, aki általában 45-60 perces edzéseket tart az ifjaknak. Hozzáfűzte, nagy örömmel fogadná az idősebb korosztály tagjait is. – Közülük sokan nem mernek jelentkezni. Ahogy korosodik az ember, az egója egyre inkább „megcsontosodik”. A tanítványok „szellemi meztelenségükben” állnak elém, mint ahogy egy tüzetes orvosi vizsgálat előtt is le kell vetkőzni. Szívesen kipróbálnám, milyen élmény, amikor kitárulkozik előttem egy felnőtt elméje – árulta el. A sakkmester a tréningek mellett egy blogot is üzemeltet, ahol az érdeklődők felvehetik vele a kapcsolatot, továbbá feladványokat is találnak. A weboldal neve A sakk az élet szimulátora, amely már önmagában sokat elárul Balogh Sándor sakkfilozófiájáról. – A sakknál jóval többet szeretnék tanítani. Nem az a fontos, hogy valaki mesterré váljon, sokkal inkább a szellemi képességek fejlődése a cél – mondta. Egyúttal megjegyezte, van olyan tanítványa, aki korábban kezdett el olvasni, mint járni, így aztán eleget tesz a sakk kapcsán sokszor felmerülő „zseni” kifejezés követelményeinek. – A sakk esszenciája, hogy megtanít elmélyedni, fejleszti a problémamegoldó gondolkodást. Ezt hiányolom a magyar oktatásból, ami javarészt csak a „memóriatár” fejlesztésére szolgál. Egyébként nem veszem szigorúan a tanítást, sokat beszélgetek a növendékekkel, nem szeretném, hogy sérüljenek. Aki nem tud viselkedni, azt viszont eltanácsolom. Ezek a gyerekek nem állnak készen arra, hogy elmélyedjenek a gondolataikban – vallja. „Kaszparov azt mondja, 1 százalék tehetség és 99 százalék munka.” A mester szerint sokan azt próbálják elhitetni, hogy a sakk mindenre jó, ám ez nem igaz, különösen nem a gyerekek esetében. – Egy gyereknek mozogni kell, hiszen az izomzat és az idegrendszer ezáltal fejlődik. Szüksége van a szabad levegőre, meg kell, hogy erősödjön. Erre a sakk nem alkalmas. Az egyik kossuthos növendékem arra bátorítottam, hogy tanuljon meg fekvőtámaszt csinálni. Később a testnevelés órán ő volt az egyetlen, aki helyesen végrehajtotta a gyakorlatot. A tanár megkérdezte tőle, mit sportol, hogy ilyen jól megy neki, mire a gyerek rávágta: „Sakkozok!” – emlékezett vissza derülten. Balogh Sándor a mestercím ellenére sosem volt főállású sakkozó, saját magát amatőrnek aposztrofálja. – A versenysakkozást jó néhányszor meg kellett szakítanom, mert úgy hozta az élet. Ilyen volt, amikor a lányom megszületett, és el kellett mennem a kényelmes délelőtti irodai munkából három műszakba dolgozni – magyarázta Sándor, aki két évtizedet lehúzott Közép-Európa egyik legmodernebb és legnagyobb konzervgyárában, ahol osztályvezető, főosztályvezető lett, majd saját kft.-t alapított. A munkát egyébként már egészen fiatal korától kezdve ismerte, első sakk-könyveinek árát középiskolás korában saját kezűleg kereste meg, diáktársaival tehervagonokból pakoltak fát és szenet. – Az a helyes, ha a gyerek megérti, hogy a sikerekért és javakért meg kell dolgozni. Én ahhoz a generációhoz tartozom, amely előtt anyagi háttértől függetlenül nyitva állt a kapu. Ez ma már sajnos nem így van. Túlságosan anyagias a világ, a tehetség háttérbe szorul. Napjainkban nagyon sokat számít, hogy valaki szegény vagy gazdag családból származik. Ha mindkét rétegből kiemelünk egy-egy azonos képességekkel rendelkező gyereket, vajon melyikük viszi többre? – tette fel a költői kérdést. „A győztes partik megcsillantják erényeidet, a vesztettek rámutatnak fogyatékosságaidra. Ha akarod, ha nem, tükröt tartanak eléd, látnod kell magad, szembenézni önmagaddal akkor is, ha az épp nincs az ínyedre.” Arra is kíváncsiak voltunk, hogy a mester kiket tart számon a műfaj legjobbjaiként. – Leginkább az úriemberként viselkedő sakkozókat tisztelem. Ilyen például Liberzon, akivel egy debreceni verseny alkalmával személyesen találkozhattam, illetve Capablanca is, aki 8 éven át veretlen maradt az élvonalban. Említhetném még Anandot, a magyarok közül Portisch Lajost, Szabó Lászlót, Lékó Pétert, illetve az egyetlen magyar női sakkvilágbajnokunkat, Polgár Zsuzsát. Nem maradhat ki a sorból Bobby Fischer sem, akiről csak kevesen tudják, hogy magyar származású, hiszen Neményi Pál, a híres matematikus-fizikus volt az édesapja. – A mai világ a pénzkereső sakkozókról szól. Az én időmben még megadtuk a módját, és szépen felöltözve, rendezetten jelentünk meg a sakkeseményeken. A sporthoz való hozzáállás azóta teljesen átalakult, a résztvevők már a megjelenésre sem adnak. Régen a sakk a lovagi erények egyike volt, mára viszont eligénytelenedés figyelhető meg, kommerszé vált a sportág – jegyezte meg letörten. – A sakkozók egyike-másika nem tudja elviselni a vereséget. Van, aki kudarc esetén felborítja a táblát, leszólja az ellenfelét, néhányan az alkoholhoz nyúlnak. Az online sakkvilágban előfordulnak csalások, a remi állásokat nem adják döntetlenre: „időre”, a másik fél „leesésére” játszanak. Előfordul, hogy teljesen vesztett állás esetén is tovább játszanak, bízva az internetes kapcsolat megszakadásában a másik oldalon. Én a lovagias viselkedésre buzdítom a növendékeimet, némely versenyen Sakklovagok nevű csapatként ültünk tábla mellé. A sikerhez nem kell jellemdefektesnek lenni. Felesleges megalázni, szenvedtetni az ellenfelet. A győzelmet szerényen, a vereséget méltósággal kell kezelni – zárta gondolatait. Vadász-Tari Nóra Borítókép: Balogh Sándor (balról) és tanítványa, Varga Bálint, aki többszörös magyar bajnok kerékpározásbanMélyvíz
Csak papír
Szellemi meztelenség
Amatőr profi
Úriemberek
Értékválság