"Shhh!! Don't jinx me." | Photo: Mike Klein/Chess.com.

 24-year-old Nazi Paikidze hadn't played competitive chess in 9 months, but still went on to win her 2nd US Championship | photo: Lennart Ootes, official website 

-------------------------

A részletes eredményeket ITT találod.

40 nemzet 387 versenyzőjével, köztük az U15-ös korcsoportban a magyar Leszkó Bencével. 

Carlsen holding the trophy after the closing ceremony. | Photo: Shamkir Chess.

Carlsen Wins Shamkir Chess

A résztvevők: 

A résztvevők listáját ITT találod.

Final Ranking after 9 Rounds

Az első tizenöt 2600 Élő pont feletti nagymester nevező szállodai elhelyezést kap. 

-----------------

DÍJAZÁS - “A” csoport:

1. 1.000.000 Ft 2. 600.000 Ft 3. 400.000 Ft 4. 300.000 Ft 5. 250.000 Ft  6.-7. 200.000 Ft  8.-9. 150.000 Ft 10. 100.000 Ft

----------------

 Különdíjak:
Legjobb 2000. január 1. után született versenyző (U18) 50.000 Ft
Legjobb 2004. január 1. után született versenyző (U14) 30.000 Ft
A három legjobb női versenyző 100/60/40.000 Ft
Legjobb senior versenyző (S60) 50.000 Ft
A három legjobb 2350 Élő pont alatti versenyző 100/60/40.000 Ft

-------------------

Federation statistics

Title statistics

Starting rank

​

Playing schedule

ITT tudhatsz meg még többet a világ legjobb sakkozóiról.

A sakkozók teljesítményének mérésénél a kettős-mércét alkalmazom. Ez áll a rajtlistás helyezésből és az élőpontszám-változásból adódó pozitív/negatív eltérés figyelembevételéből. Ha ez a két mutató (nem képmutató!) a szinten marad, akkor a sakkozó az elvárásnak megfelelően teljesített, ha pozitív kilengést mutat, akkor a sakkozó jól teljesített, ha visszaesést jelez, elmaradt saját szintjétől, akkor kudarcot vallott.

- Vannak, akik megkérdőjelezhetetlennek tartják az élőpont objektív tudást mutató szintjelző mivoltát akkor ha az növekedést, fejlődést mutat, amire büszke lehet a sakkozó stábja és családja, ha visszaesést mutat, akkor pedig azt hangoztatják, hogy hamis visszaigazolást ad, megbízhatatlan. -

Van még egy harmadik mutató is: ez a performance, ami azt mutatja, hogy milyen értékszámszintet produkált a versenyző az adott versenyen.Vizsgálhatjuk ezen túl még azt is, hogy milyen élőpontszám átlagú mezőnyben érte el teljesítményét a delikvens.

Vannak akik azt magyarázzák, hogy a távoli országok gyerek sakkozói jobban játszanak értékszámuknál, ha ez igaz, akkor a mi gyerekeink pedig alacsonyabb szinten tolják a figurákat, mint amit értékszámuk jelez. Ne bólintsunk ezeknek az okostojásoknak az okoskodására.

Azt tudnunk kell, hogy a mi legjobbjaink nagymesterektől, neves trénerektől, nem egyszer nem is egytől, háromtól-négytől szívják magukba a tudást. Arról nem is szóltam, hogy egyesek közülük közpénzből, a Sakkszövetség, az NTT, a Mol és még sorolhatnám kiknek a jóvoltából milliót, milliókat kapnak a képzésükre, a versenyeztetésükre.

Persze vannak a legjobbak sorában olyanok is, akik a perifériára szorultak, akiknél a pénzcsapok elzárása a tehetség elfojtását eredményezheti. Hihetetlen, hogy a Polgár Judit szelleme által vezérelt szövetség, mondvacsinált okokkal juttatások megvonásával fegyelmez, büntet olyan tehetséges gyerekeket akiknek a szülei "nehéz emberek". Nem hiszem, hogy Juditnak nem rémlik föl, hogy valamikor az ő Apukája is "nehéz embernek" bizonyult a szövetség számára és nekik is fájt, amikor ahelyett, hogy tehetségük kibontakozásáért tettek volna valamit, helyette gáncsot kaptak. Hogy vannak emberek, akikkel nehéz kijönni, nem vitatom, ám azt, hogy tehetséges gyermekeiket kell büntetni miattuk, azt kétségbe vonom.

Ne áltassuk egymást Barátaim, a tehetségnek be kell robbannia a sportágába. Ha ezt nem teszi, akkor nem tehetség, akkor nem csillag, csak szürke eminenciás, aki rengeteg munkával fölé nőhet a munkát elhanyagoló tehetségnek. A tehetségnek belső késztetéséből adódóan élni-halni kell a sportágáért, legyen az sakk, vagy bármi más. Ez a belül lobogó, olthatatlan tűz adja meg a sportág befogadásához és gyakorlásához nélkülözhetetlen, akaratot, elszántságot, szorgalmat, koncentrációt. Az edzésen az "odafigyelés", az alapja a leadott anyag befogadásának.  El lehet lötyögni az edzést, lehet közben bambulni, másra gondolni, gondolatban elkalandozni és "üres" aggyal távozni. Az még nem működik, hogy a tudást tölcsérrel öntjük a nebuló fejébe, azt neki kell beszippantania, ha nem teszi nincs az edzésnek hatékonysága. Egy foglakozás helyett öt-tíz telik el egy egységnyi anyag "átvitelével". A mai fiatalok előtt az ismeretanyag letérdepelve könyörög a befogadásért. Csupán az egér kurzorát kell jó helyre irányítania és már nyílnak is a kapuk és tódulhat be az érdeklődő agyába az előre lépéséhez szükséges információ, ami majd ott tudássá érlelődik.

Majd elfelejtettem megemlíteni, hogy sportágunkban a sakkban, a tehetségesnek mondott ifjakat "személyi edzők" segítik, tanítják és már a 8-10 éves gyerekeket ellenfeleikre készítik fel.

Valamikor réges-régen, amikor még az istállókban olajmécses, a szobákban - javarészt abban az egyben, ahol együtt élt-aludt a család - petróleumlámpa fénye pislákolt. Nos, ezekben az időkben tanultam én a betűvetést, az olvasást. Jól gondolod, hogy akkor nem volt villany, úri luxus volt az a városi emberek luxusa. Ebből a fényből nem esett mindenkire egyformán. Kedves Barátom ez időben azért nem ment vissza sakkedzésre, mert füzetet kellett volna vinni és erre nem volt pénze a családjának!

Mivel nem volt villany, nem volt televízió, lemezjátszó, rádió is csak telepes, egy utcában, jó ha volt egy!

Internetről még a mesékben sem olvastunk, telefon csak a laktanyában, a többieknek maradt a postai távírda. Sem okos, sem buta telefonok, sem számoló, sem számítógépek nem puhították fel az agyunkat.

Innen, ebből a világból 14 évesen ugrottam át a nagyváros rengetegébe és kerestem egy helyet magamnak, ahol otthon érezhettem magam. Ez a kis ficak volt a sakk, aminek a lépéseit 13 évesen ismertem meg. Idebújtam, ha bánat ért, idefutottam örömömben. A hétvégi kollégiumi társaimmal vállalt vagonkirakásokkal keresett pénzemből vettem meg sakk-könyveimet. Megnyertem az osztály, az iskola, a kollégiumi bajnokságokat és a fene sem foglalkozott velem, mígnem egy 1969-es OTSH rendelet, ifiket rendelt az NB-s csapatokba. Ekkor igazolt le a Debreceni Vörös Meteor. Úgy játszottam az NB-I-ben, hogy előtte egyetlen versenyjátszmám sem volt. Az óra kezelése és a lépések írása komoly kihívást jelentett. Gyakran rúgtak bele a székem lábába, hogy vegyem már észre: nem kezeltem az órát és a ravasz ellenfelem addig nem lép, míg "át nem ütöm" azt. Azért, hogy gyakorlatot szerezzek e-téren elindított az egyesületem a városi bajnokság sorozatán. Innen az oklevelek, majd a továbbjutás a városi abszolút döntőre, a vidéki döntőre, ami az országos bajnokság elődöntője volt és az országos ifidöntőre, ahova már nem mehettem el, mert a "Haza védelme" előbbre való volt felettesem szerint. Azután jött a munka világa, a nősülés, a gyerek és a sakk maradt szabadidős tevékenység, amiből később oly kevés volt, hogy néhányszor abba kellett hagynom a versenysakkot, de amikor volt egy kis időm, akkor elvégeztem az edzőképzőt, a bírói tanfolyamot, megszereztem az FM minősítést és néha-néha részt vettem egy-egy versenyen is.

Amikor azt hallom, hogy könnyű a nagy nemzeteknek, mert nagy a merítési lehetőség, és hogy minél több futballakadémista kell, mert a sokból kerül ki a kevés jó, akkor csak legyintek a bolondokra... 

Nem a mennyiség kell, hanem a minőség!

Nem a sok tehetségtelen rendkívül költséges kipróbálására, képzésére van szükség, hanem azokra, akik észreveszik a tehetséget a gyermekben, csak ezután jön, csak ezután lép(ne) életbe a mindent a tehetségért rendszer, ami nincs. Márpedig ha ez a láncszem kiesik, akkor elvész a tehetség...

Elveszett régen is, elvész most is...

A résztvevők listáját

és a részletes eredményeket ITT találod.

-----------------------------

A résztvevők listáját és a részletes eredményeket ITT találod.