Természetesen először is emberek, csak azután sakkozók. Akad közöttük ilyen is, olyan is és ez nem csupán minősítés függő. Én mint sakkblogger szeretem őket olyannak bemutatni,mint akik akkor emelik fel a kezüket, ha már eldöntötték, hogy mivel, hova lépnek, s akkor nyitják szólásra a szájukat, amikor mondanivalójuk van.

Általában megfelelnek az általam festett képnek.

Most egy olyan kivételt láttok, ami erősíti a szabályt.