"Lékó Péter: A mérkõzés után nagyon csalódott voltam, hogy ennyire közel volt, hogy a lehetetlent sikerült majdnem elérni, hiszen Kramnyik legyõzése egy ilyen világbajnoki döntõn, 14 játszmában, hihetetlenül nehéz feladat. Négy évvel ezelõtt Kaszparov például egyetlenegy játszmát sem bírt ellene nyerni, el is veszítette a címet. Hogy ennyire az utolsó játszmán múlott, és ha azt még sikerült volna döntetlenre hoznom, akkor én lehettem volna a 15. klasszikus világbajnok, Fischer, Karpov, Kaszparov, Kramnyik után akkor én következhettem volna! Hihetetlen teljesítmény és mégis nagyon fájó. Ugyanakkor viszont szakmailag abszolút elégedett lehetek: 7-7 a világbajnok ellen nagyon jó eredmény, csak sajnos fél ponttal több kellett volna ahhoz, hogy megszerezzem Magyarországnak az elsõ férfi világbajnoki sakkcímet. 

Léló Péter: Akkor, ott hirtelen nagyon fájdalmas volt, de így utólag már nagy büszkeséggel tölt el, hogy odáig eljutottam, és ilyen nehéz mérkõzés elé tudtam állítani azt a világbajnokot, aki páros mérkõzésen szinte tényleg legyõzhetetlen. Mindezt úgy, hogy õt az egész orosz sakkelit támogatta, ami egy óriási szakmai elõny, olyan, amivel szinte lehetetlen felvenni a versenyt még akkor is, ha én és a szakmai csapatom napi 10-12 órát dolgoztunk több hónapon keresztül. És a végén nem vert meg, hanem az utolsó pillanatban egyenlítette ki a mérkõzést, amivel megtartotta a címet. Tehát azért ez így, utólag visszanézve nagyon nagy erõt ad a jövõre, hogy még egyszer odakerüljek, és végre világbajnok legyek."

Péter véleményét a "magyarnarancs.hu" oldalról ollóztam ki.

A teljes cikket ITT olvashatod el.