"Ebben az azeri-örmény konfliktuson túlmenően az is benne van, hogy Csapat VB értéke meglehetősen kétséges lett. Különösképpen a legjobb sakkozók számára, akik szuperversenyről szuperversenyre mennek. Hihetetlen, de Hou Yifan nem indult a Női VB-n, mert elígérkezett egy openre. Igaz, hogy ő már mindenképpen résztvevője az idei őszi Női VB döntő párosmeccsnek. De vissza a Csapat VB-re! Van akiknek fontos, van akiknek egyáltalán nem. Például kiknek nem fontos? Az oroszoknak sem annyira fontos, hiszen nélkülözik Kramnyikot, akit a tapasztalat szerint meg lehetne fizetni. Nem fontos az USA-nak sem, Nakamura, So és Kamsky nélkül jöttek el ide, de a következő olimpián már Caruánára is számít! Ezek a világversenyek leginkább a magyaroknak fontosak, akiknek ma már sehol nem nyílik alkalmuk élversenyen részt venni. Például egyetlen magyar se játszhat egyetlen GP-versenyen sem (a VB-ciklus része), sem a férfiaknál, sem a nőknél. Az élversenyekre sem hívnak magyarokat, mert egyrészt nem elég erősek, másrészt még aki elég erős lehetne, annak a stílusa nem elég attraktív. Ez azonban nem csak baj, hanem előny is, hiszen így az összes magyar élversenyző vagy elhatározásból, vagy kényszerből a válogatottra kénytelen koncentrálni. (Ez amúgy nem volt mindig így, lásd Lékó Pétert, aki a fénykorában, 2002-2008 között pontosan egyetlen egy válogatott meccset sem játszott.) Mi pedig örülünk, ha újabb magyar siker születik!
Miközben egyébként a magyar egyéni versenysakkozás felpörgő mértékben jelentékteledik el. Érdekes, hogy a tavalyi olimpiai ezüstéremmel kapcsolatban sokan szkeptikusak. Azt mondják, hogy ez a siker állandósítja azok pozícióját, akik tehetnének a Magyar Sakkozás lecsúszása ellen, de ennek a törekvésnek nem látni a szakmai nyomait. Ezzel nem értek egyet, hiszen egy olimpiai ezüstérem csak jó lehet. A versenysport egyik célja a siker és az eredmény, ami megkérdőjelezhetetlen. Másrészről az egyre több rangos szakmai kritkát meg se hallani, a korábban sosem volt, mind erősebben figyelmeztető számszaki(!) ítéleteket elhallgatni és úgy tenni, mintha szakmailag minden rendben menne... Hát, kár hogy így van, mert most legalább anyagilag alkalom nyílna, hogy megerősítsék a sportágat. Érdemes visszagondolni, hogy eddig kik is tettek a mostani helyzetre kritikai megjegyzéseket, hogy csak a legismertebbeket említsem: Portisch Lajos, Ribli Zoltán, Berkes Ferenc, Csaba Horváth. Nem szerencsés ezeken a kritikákon azzal átlépni, hogy üres támadások. Mert nem azok. Amik akár segíthetnének is...."