A bejegyzést ITT éred el!
A bejegyzést ITT éred el!
A bejegyzést ITT éred el!
A bejegyzést ITT éred el
A bejegyzést ITT éred el
A First Saturday honlapját a fenti képre kattintva éred el.SAKKOLIMPIA MOSZKVÁBAN. 1956 szeptember 1-25. szeptember 26- október 2. a záróünnepséggel szeptember 25.-én az olimpia nem ért véget. A figyelmes házigazdák gondoskodtak róla hogy a legszebb emlékekkel távozzanak a vendégek. Másnap - 26.-án - egész napos programok vannak. Üzemekben, intézményekben, követségeken látják vendégül a sakkolimpia hőseit és díszes fogadásokat szerveznek. Moszkva a legszebb arcát mutatja, a magyarok vendéglátásáról Tóth László emlékezik meg. " Másnap délután a magyar követségen tettünk látogatást és fehér asztalnál vontuk meg a sakkolimpia mérlegét.. Este a Testnevelési és Sport Bizottság a Metropol szállóban fogadást adott az olimpia résztvevőinek tiszteletére. Gazdag és ízléssel terített asztalok körül sereglett össze utoljára a 34 nemzet csapata, hogy barátsággal búcsúzzék egymástól a két év múlva bekövetkező újabb találkozóig. A hangulat emelkedett volt, a krími és a magyar bor kapós."
Szeptember 27.-én kerül sor a csapatok elutazására, minden csapatot bizottságok , magas rangú tisztviselők búcsúztatnak. A magyar csapat a kijevi pályaudvaron szállt vonatra és L. Abramov mester köszönt el tőlük mielőbbi viszontlátás reményében. 
/Képen a kijevi pályaudvar./
/Képen a kijevi pályaudvar./Bán Jenő emelkedett hangú visszaemlékezését olvasva , - szemünk előtt láthatjuk '56 orosz őszét és Moszkvát ezernyi színében..
" Bágyadt őszi-délutáni napfény aranyozza be a brjanszki erdő , sárguló lombkoronáit : a rengeteg közepébe vájt keskeny acélúton hazafelé robog velünk a moszkvai gyors. Zsongó emlékek incselkedő délibábja játszik képzeletünkkel: a bárányfelhők messzeségébe révedő tekintetünk elő a Moszkva folyó nagy kanyarulata rajzolódik , mögötte felködlik a Lomonoszov egyetem égbenyúló felhőkarcolója , a napkorong fel-villanó sugárnyalábjai pedig mintha csak a Kreml régi templomainak aranykupoláiról verődnének vissza ..."
Ezúttal nem késik a hazafelé tartó vonat , és két nap múlva elérik a magyar határt, Csop állomásnál keskeny pályára helyezik a szerelvényt és több mint egy hónapnyi távollét(!) után újra hazai földön a csapat. Ünneplés kíséri a vonat útját. Debrecenben rövid ideig áll a vonat amíg a debreceni sakkozók népes tábora köszönti a bronzérmes csapatot.
Megkülönböztetett szeretettel és virágcsokorral köszöntik Barcza Gedeont Debrecen városának büszkeségét- egykoron ötszörös városbajnokát! Szolnokon sem engedik tovább a vonatot amíg a lelkes helyi sakkozók ünneplik őket. Budapesten Bojta Béla fogadja őket a Sakk szövetség nevében és folytatódik az ünneplés még napokon át és a kitüntetések sem maradnak el. Barcza Gedeon október 3.-án a Népsport hasábjain nagy cikkben számol be moszkvai sikereinkről.Az ünneplés végére Tóth László teszi ki a pontot: " A XII. olimpia most már a sakktörténet lapjaira kerül. A nemes harc emlékeit a szovjet sakktársadalom megható vendégszeretetét és moszkvai tartózkodásunk annyi lenyűgöző élményét a szívek mélyén arany lakat őrzi." Hatvan év - két nemzedéknyi idő telt el. Azóta mintha "beszédes csend" venné körül ezt az emlékezetes olimpiát.... Miért nem nyílott ki az " aranylakat" ?? .....
----------------------------
A bejegyzést írta: Szilágyi Sándor Alejandro
