A kép balszéle felől haladva; Kovács József, Balogh Sándor, Nagy Béla, Aranyász Miklós, Szilágyi Sándor, Csukás Tibor

Live chess broadcast powered by ChessBomb and Chessdom

A rendszerváltás pusztító perzselő szele, a honi élelmiszeripar, a mezőgazdaság, a cukoripar, a dohányipar mellett az üveggyárat is megsemmisítette... az ott dolgozókat munkanélkülivé tette...

------------------------------------------------------------------------------------

Kiss Pali szárnyalt, itt villantotta meg "nagymesteri" tehetségét először, hogy miért nem lett Pali nagymester, azt tőle kellene megkérdezni, mert a tehetsége meg volt hozzá. Bai Attila még gyerekként bontogatta szárnyait ezen a gyári eseményen. Elmélyültsége, koncentrációja lenyűgöző volt. Az akkori szimpatikus kisfiú azóta is a barátom.

E verseny és az üveggyári sakkozók vezetője, mindenese Tóth János. Munkánk során találkoztunk először, a sakk pedig még közelebb vitt egymáshoz, több évtizedet állt ki barátságunk.

Megvolt a háttér,  a "kaszni" és ott volt a motor benne...

Könnyen elítéljük a celeb-kisasszonyokat, akik bájaikat milliárdos ficsúroknak és oldboyoknak szolgálják fel.

Érdemtelenek állnak az alku mindkét oldalán, ám meg van a vonzalom is, ez vitathatatlan.

A lányokat vonzza a soha ki nem ürülő dugi(g)-buksza, míg a milliárdosok számára vonzó a szép, reprezentatív pipi-hús.

Több szót nem is pazarolok rájuk, a lényeg benne van e néhány lejegyzett gondolatomban.

Most jön a párhuzam.

Sok, a fenti jelenséget megvető  anyagilag jól szituált szülő szeret eldicsekedni azzal hogy, világversenyen, világversenyeken vesz, vett részt a gyermeke.

Persze a gyermek is vágyik, pláne ha nem kell érte megdolgozni, a hírnévre, hisz ettől lesz Nudli Berciből, hirtelen menő a környezetében.

A sakkvilágversenyekre is van kvalifikáció, ám ott tátong az érdemtelenek – az oda magukat kvalifikálni képtelenek – részére a kis és nagykapu.

- Képzeld el, ha az úszóknál is megeshetne hasonló, s a víziszonyban szenvedő, a vízben fulladozó nebuló hencegne az osztálytársainak az úszó EB-én, VB-én való részvételével... - Ehhez hasonlóan nagyon gáz az, ami a sakkozóknál természetes... -

Mi a kulcsa ezeknek a kapuknak?

Eltaláltad kedves olvasóm, a pénz.

Pénzért megkaphatod a részvételi jogot a sakkra alig, vagy csupán kényszerből ránéző gyermeked számára.

A gyermekeddel azonnal megtanítod, hogy nem kell keményen dolgozni a sikerért, csupán a bukszát kell kinyitni és rögtön tágra nyílnak a kapuk.

Kedve Szülő!

Nem másba lögybölöd bele gyermeked, mint az általad lenézett celeb világ éréktelen szennytengerébe.

Földrészekre röppennek, távoli országokba suhannak a pénzeszsákok gyerkőcei, míg a sakkot rajongásig szerető, azért élő-haló, ám a dobogóról éppen lecsúszó kevésbé módos, vagy mondjuk ki; szegény családok gyermekei itthon maradnak.

Kitalált-e valamit a honi, vagy a nemzetközi sakkszövetség ezen gyermekek érdekében?

Á dehogy...

Pedig milyen egyszerű lenne a mágnások uszályain kiúsztatni őket is a világversenyekre.

Ehhez nem kellene más, mint ötször annyit kérni az érdemtelenektől, mint amennyibe kerül a versenyen való részvétel és máris meglenne a fedezete az arra „érdemesek” kijutására is.

---------------------------------------------------------

A pénzen, mint minden ajtót nyitó kulcson túl ott vannak még a korrekt lehetőségek arra, hogy a világversenyekre a kvalifikációs létszámot megemeljék. Ne csupán a nemzeti bajnokságok első három, hanem az első 6 helyezettje szerezhessen jogot a kijutásra, vagy, mivel vannak kiváló sakknemzetek, ahol a 16-ik versenyző is magasabban jegyzett, mint más ország bajnoka, ezért tegyék lehetővé az élőpontszám-teljesítményfüggő nevezést.

Mennyivel tisztességesebb, jellemesebb ekként eldönteni a kvalifikációt, mint születési előjog, vagy a család anyagi helyzete szerint.

Persze lehettek konzervatívok és mondhatjátok; az első szülött lesz a király, a versenyre utazó, mit számít az, hogy még sakkozni sem tud s a második, harmadik szülött a tehetségesebb, a rátermettebb, a jobb.

Mondhatjátok azt is, hogy csak az sakkozzon akinek vagyona van.

Ha így vélekedtek, akkor lehet, hogy holnap azt mondjátok; élni is csak a kiváltságosoknak van joga...

Amúgy - ugye észrevetted?  - erre tendál a világ.

Bizony, én egészen eddig nem játszottam olyan versenyjátszmát, ahol órát kell kezelni és játszmát is kell írni. Kollégiumi és iskola bajnokként nem volt erre szükség, a nagy csapatok pedig beláthatatlan távolságban voltak az én "sakktudásomtól". Az OTSH határozatának hatására osztályfőnököm Filep Tibor leigazolt a csapatához.

Rögtön zutty a mély vízbe. Lentebb láthatod, hogyan kapálództam.